De miért lenne erre bárkinek is szüksége? Az egyszerű végfelhasználók, akik soha nem tanulták a bőrápolást, csupán szájhagyomány útján terjedő, gyakran féligazságokkal megtűzdelt ismeretek szerint tisztogatják és kenegetik bőrüket otthon, a legtöbbször valós tényként kezelik a reklámszövegek ígéreteit. Ha hónapról-hónapra alattomosan, folyamatosan romlik a bőrképük, a belső szervi és anyagcsere problémák is kizárhatóak, még akkor sem valószínű, hogy a kozmetikumban (hisz az „ápol és szépít”) keresnék a negatív változások okát. Valaki a kozmetikusban, más a bőrgyógyászban látja a megoldás kulcsát, de nagyon kevés az a szakember, aki utánanézne a vendég vagy páciens által otthon használt kozmetikumok pontos összetevőinek.
Pedig a mindennapi bőrápolás (kiegészítve az egészséges életmóddal), határozza meg elsősorban a bőrképet, a havi vagy még ritkább kozmetikai kezeléseknek ebben alig van szerepe.
ÁRTHAT, AMI TISZTÍT ÉS ÁPOL?
1998. január 1. óta a kozmetikai szerek összetevőinek egész Európában egységes és kötelező érvényű írásmód szerint kell szerepelniük a csomagoláson. Ez az ún. INCI deklaráció (INCI Declaration), ami alapján pillanatok alatt ellenőrizhetjük a reklámszöveg valóságalapját.
Míg egy enyhén száraz, kissé érzékeny bőrű vendég, bársonyos állagú és hidratáló hatásúnak reklámozott arclemosó tejet vásárol magának, addig egy lelkiismeretes szakember az INCI deklarációt nézi meg:
Aqua, Paraffinum Liquidum, Isopropyl Myristate, Potassium Phosphate, Carbomer, Sodium Hydroxide, Dipotassium Phosphate, Disodium EDTA, Disodium Cocoamphodiacetate, Myrtrimonium Bromide, Butylene Glycol, Butyrospermum Parkii Extract, Shea Butter Seedcake Extract, Parfum.
A törvényi szabályozás szerint a deklarációban az összetevőket a termékben előforduló mennyiségi sorrendbe kell állítani, még pedig úgy, hogy első helyen van az a hatóanyag, amiből a legtöbb van a termékben, majd utána csökkenő sorrendben a többi. A legtöbb kozmetikai készítmény olaj a vízben emulzió, ezért nem véletlen, hogy az első hatóanyag a felsorolásban a víz (hivatalosan „Water” vagy „Aqua” néven szerepel a leggyakrabban).
HOGYAN ÉRTELMEZZÜK AZ INCI DEKLARÁCIÓT?
Pillanatok alatt eldönthetjük egy termékről, hogy a gyártó valóban figyelembe vette az érzékeny bőr igényét vagy csak „divatból”, szólítja meg az érzékeny bőrű felhasználókat. Bármelyik bőrgyógyász egyetért abban, hogy a leggyakoribb irritáló összetevő a kozmetikumokban a szintetikus parfüm, amit „Parfum(e)” vagy „Fragrance” néven találunk meg a csomagoláson. Nem véletlen, ha fenti arc- és sminklemosó tej használata után könnyezik, piros lesz a felhasználó szeme, de az arra érzékenyek bőre ki is pirosodhat tőle, illetve apró pörsenések jelenhetnek meg rajta. Ha a termékben lévő többi hatóanyag mind csak bőrbarát hatóanyag lenne, ez az érzékeny bőrű vendég, akkor sem tudná megelégedéssel használni, hisz egyetlen rossz hatóanyag elég ahhoz, hogy a bőr érzékenységi reakcióval válaszoljon rá.
Az említett arclemosó tej második hatóanyaga a Paraffinum Liquidum, kőolajszármazék. Sajnos tényleg bársonyos tapintást ad a lemosónak, sőt az arcbőrre kenve, azt is bársonyosnak érezzük- annak ellenére, hogy nincs irritáló hatása- a bőr szempontjából tápértéke nulla. Nem szívódik fel, csak ránehezedik a bőrre, s teljesen felborítja természetes barrier rétegének egyensúlyát. Míg egy egészséges bőrnek ez a kiegyensúlyozott hidrolipid réteg adja meg a kellemes, puha tapintását, addig a kőolajszármazékot tartalmazó készítmények csak becsapják a felhasználót. Bár nyomokban karitévajat is tartalmaz ez a kozmetikum, elgondolkodtató, vajon hány gramm lehet benne összesen, ha az irritáló, sejtmembránt gyengítő tartósítószerből (Disodium EDTA) ennél többre volt szükség (mivel jóval a seavajak előtt van a felsorolásban).
Ez az érzékeny bőrű felhasználó egy idő után azt tapasztalhatja, hogy viszkető bőre egyre szárazabb, hisz az állandó kőolajszármazék a bőr felszínén (a gyártó használati utasítása eredetileg, hogy az arclemosó tejet nem kell lemosni a bőrről) megszűnteti az egészséges hidrolipid réteget. A készítményben lévő, bársonyos érzetet adó kőolajszármazék nélkül, a bőrnek folyamatos hiányérzete van (magának már nem termeli meg a szükséges barrier réteget), egyszerűen függőségbe került tőle.
EZ CSAK AZ OLCSÓ, SZOKVÁNYOS KOZMETIKUMOKBAN FORDULHAT ELŐ?
Akkor nézzük meg egy drámai hidratáló hatást ígérő arctonik (melyből 100 ml több mint 10.000,- Ft-ba kerül) INCI szerinti összetevőinek listáját:
Water, Mineral Oil, Paraffinum Liquidum, Sesamum Indicum Oil, Propylene Glycol, TEA-Stearate, Glyceryl Stearate, Lanolin Alcohol, Petrolatum, Methylparaben, Propylparaben, Yellow 5, Yellow 6, Red 33.
Az előzőek alapján, ugye már milyen gyorsan véleményt tudunk alkotni a „hidratáló” arctonik minőségéről? A háromféle kőolajszármazék (Mineral Oil, Paraffinum Liquidum, Petrolatum) vízzel való elkeveréséhez valóban extra erősségű emulgeálószerre volt szükség. Nem véletlen, hogy ilyen előkelő helyet kapott a karcinogén, toxikus, nitrózaminok megkötésére is képes emulgeáló TEA-Stearate. Figyelemre méltó az is, hogy allergizáló, akár rákkeltő hatású, a környezetet is terhelő mesterséges szinezékektől (Yellow 5, Yellow 6, Red 33) sem riadt vissza a gyártó annak érdekében, hogy a folyadéknak természetes tisztaságot sugalló natúr színt adjon.
A sok víz persze megköveteli a termék tartósítását, amit ma már meg lehet oldani természetes antioxidánsokkal, antibakteriális hatású növényi olajokkal, a termék eltarthatóságát pozitívan befolyásoló hidratáló stb. anyagokkal. Sok gyártónak még mindig egyszerűbb és olcsóbb a jó öreg parabén (itt Methylparaben, Propylparaben), létjogosultságát pedig azzal magyarázzák, hogy „csak a megengedett mennyiségben” fordul elő a termékben. Csak az nem jut már minden felhasználónak eszébe, hogy egy nő bőre átlagosan 12 különböző kozmetikai készítménnyel találkozik nap mint nap, s ez a „megengedett mennyiség” pillanatok alatt a többszörösére szökkenhet.
Ilyen olcsó hatóanyagok mellett nem nehéz egy gyártónak óriási összegeket fektetni az egész világot átfogó marketing kampányokba, exkluzív csomagolásba, a legkedveltebb női magazinokban teljesoldalas, több tucat marketingest foglalkoztató reklámanyagokba. Ugye, hogy más értelmet nyer a „méregdrága” kifejezés is? Pedig allergiateszttel vizsgált termékről beszélünk!
EZÉRT „NEHÉZ” MA TERMÉKET ELADNI A KOZMETIKÁBAN…
A végfelhasználók elsősorban a retusált modelek, az örök ifjúságot sugalló reklámok alapján választanak kozmetikumot. A kozmetikus előnyére válik viszont, hogy egy bizonyos kor után már tényleg bizonyítania kell annak az arckrémnek, hogy az igényes érett nő azt újra megvegye. Ekkor már tudatosan keres a felhasználó. Ezt az önmagára anyagilag is többet fordító réteget pedig csak úgy tudja meggyőzni, ha valóban bizonyítani tudja, hogy az ő szalonjában kapható kozmetikumok többet tudnak. A hitelességhez, szakmai elismertséghez pedig elengedhetetlen a hatóanyag alapismeret, amihez csupán egy kozmetikai hatóanyag gyűjteményre van szüksége a kozmetikusnak.
De miért lenne erre bárkinek is szüksége? Az egyszerű végfelhasználók, akik soha nem tanulták a bőrápolást, csupán szájhagyomány útján terjedő, gyakran féligazságokkal megtűzdelt ismeretek szerint tisztogatják és kenegetik bőrüket otthon, a legtöbbször valós tényként kezelik a reklámszövegek ígéreteit. Ha hónapról-hónapra alattomosan, folyamatosan romlik a bőrképük, a belső szervi és anyagcsere problémák is kizárhatóak, még akkor sem valószínű, hogy a kozmetikumban (hisz az „ápol és szépít”) keresnék a negatív változások okát. Valaki a kozmetikusban, más a bőrgyógyászban látja a megoldás kulcsát, de nagyon kevés az a szakember, aki utánanézne a vendég vagy páciens által otthon használt kozmetikumok pontos összetevőinek.
Pedig a mindennapi bőrápolás (kiegészítve az egészséges életmóddal), határozza meg elsősorban a bőrképet, a havi vagy még ritkább kozmetikai kezeléseknek ebben alig van szerepe.
ÁRTHAT, AMI TISZTÍT ÉS ÁPOL?
1998. január 1. óta a kozmetikai szerek összetevőinek egész Európában egységes és kötelező érvényű írásmód szerint kell szerepelniük a csomagoláson. Ez az ún. INCI deklaráció (INCI Declaration), ami alapján pillanatok alatt ellenőrizhetjük a reklámszöveg valóságalapját.
Míg egy enyhén száraz, kissé érzékeny bőrű vendég, bársonyos állagú és hidratáló hatásúnak reklámozott arclemosó tejet vásárol magának, addig egy lelkiismeretes szakember az INCI deklarációt nézi meg:
Aqua, Paraffinum Liquidum, Isopropyl Myristate, Potassium Phosphate, Carbomer, Sodium Hydroxide, Dipotassium Phosphate, Disodium EDTA, Disodium Cocoamphodiacetate, Myrtrimonium Bromide, Butylene Glycol, Butyrospermum Parkii Extract, Shea Butter Seedcake Extract, Parfum.
A törvényi szabályozás szerint a deklarációban az összetevőket a termékben előforduló mennyiségi sorrendbe kell állítani, még pedig úgy, hogy első helyen van az a hatóanyag, amiből a legtöbb van a termékben, majd utána csökkenő sorrendben a többi. A legtöbb kozmetikai készítmény olaj a vízben emulzió, ezért nem véletlen, hogy az első hatóanyag a felsorolásban a víz (hivatalosan „Water” vagy „Aqua” néven szerepel a leggyakrabban).
HOGYAN ÉRTELMEZZÜK AZ INCI DEKLARÁCIÓT?
Pillanatok alatt eldönthetjük egy termékről, hogy a gyártó valóban figyelembe vette az érzékeny bőr igényét vagy csak „divatból”, szólítja meg az érzékeny bőrű felhasználókat. Bármelyik bőrgyógyász egyetért abban, hogy a leggyakoribb irritáló összetevő a kozmetikumokban a szintetikus parfüm, amit „Parfum(e)” vagy „Fragrance” néven találunk meg a csomagoláson. Nem véletlen, ha fenti arc- és sminklemosó tej használata után könnyezik, piros lesz a felhasználó szeme, de az arra érzékenyek bőre ki is pirosodhat tőle, illetve apró pörsenések jelenhetnek meg rajta. Ha a termékben lévő többi hatóanyag mind csak bőrbarát hatóanyag lenne, ez az érzékeny bőrű vendég, akkor sem tudná megelégedéssel használni, hisz egyetlen rossz hatóanyag elég ahhoz, hogy a bőr érzékenységi reakcióval válaszoljon rá.
Az említett arclemosó tej második hatóanyaga a Paraffinum Liquidum, kőolajszármazék. Sajnos tényleg bársonyos tapintást ad a lemosónak, sőt az arcbőrre kenve, azt is bársonyosnak érezzük- annak ellenére, hogy nincs irritáló hatása- a bőr szempontjából tápértéke nulla. Nem szívódik fel, csak ránehezedik a bőrre, s teljesen felborítja természetes barrier rétegének egyensúlyát. Míg egy egészséges bőrnek ez a kiegyensúlyozott hidrolipid réteg adja meg a kellemes, puha tapintását, addig a kőolajszármazékot tartalmazó készítmények csak becsapják a felhasználót. Bár nyomokban karitévajat is tartalmaz ez a kozmetikum, elgondolkodtató, vajon hány gramm lehet benne összesen, ha az irritáló, sejtmembránt gyengítő tartósítószerből (Disodium EDTA) ennél többre volt szükség (mivel jóval a seavajak előtt van a felsorolásban).
Ez az érzékeny bőrű felhasználó egy idő után azt tapasztalhatja, hogy viszkető bőre egyre szárazabb, hisz az állandó kőolajszármazék a bőr felszínén (a gyártó használati utasítása eredetileg, hogy az arclemosó tejet nem kell lemosni a bőrről) megszűnteti az egészséges hidrolipid réteget. A készítményben lévő, bársonyos érzetet adó kőolajszármazék nélkül, a bőrnek folyamatos hiányérzete van (magának már nem termeli meg a szükséges barrier réteget), egyszerűen függőségbe került tőle.
EZ CSAK AZ OLCSÓ, SZOKVÁNYOS KOZMETIKUMOKBAN FORDULHAT ELŐ?
Akkor nézzük meg egy drámai hidratáló hatást ígérő arctonik (melyből 100 ml több mint 10.000,- Ft-ba kerül) INCI szerinti összetevőinek listáját:
Water, Mineral Oil, Paraffinum Liquidum, Sesamum Indicum Oil, Propylene Glycol, TEA-Stearate, Glyceryl Stearate, Lanolin Alcohol, Petrolatum, Methylparaben, Propylparaben, Yellow 5, Yellow 6, Red 33.
Az előzőek alapján, ugye már milyen gyorsan véleményt tudunk alkotni a „hidratáló” arctonik minőségéről? A háromféle kőolajszármazék (Mineral Oil, Paraffinum Liquidum, Petrolatum) vízzel való elkeveréséhez valóban extra erősségű emulgeálószerre volt szükség. Nem véletlen, hogy ilyen előkelő helyet kapott a karcinogén, toxikus, nitrózaminok megkötésére is képes emulgeáló TEA-Stearate. Figyelemre méltó az is, hogy allergizáló, akár rákkeltő hatású, a környezetet is terhelő mesterséges szinezékektől (Yellow 5, Yellow 6, Red 33) sem riadt vissza a gyártó annak érdekében, hogy a folyadéknak természetes tisztaságot sugalló natúr színt adjon.
A sok víz persze megköveteli a termék tartósítását, amit ma már meg lehet oldani természetes antioxidánsokkal, antibakteriális hatású növényi olajokkal, a termék eltarthatóságát pozitívan befolyásoló hidratáló stb. anyagokkal. Sok gyártónak még mindig egyszerűbb és olcsóbb a jó öreg parabén (itt Methylparaben, Propylparaben), létjogosultságát pedig azzal magyarázzák, hogy „csak a megengedett mennyiségben” fordul elő a termékben. Csak az nem jut már minden felhasználónak eszébe, hogy egy nő bőre átlagosan 12 különböző kozmetikai készítménnyel találkozik nap mint nap, s ez a „megengedett mennyiség” pillanatok alatt a többszörösére szökkenhet.
Ilyen olcsó hatóanyagok mellett nem nehéz egy gyártónak óriási összegeket fektetni az egész világot átfogó marketing kampányokba, exkluzív csomagolásba, a legkedveltebb női magazinokban teljesoldalas, több tucat marketingest foglalkoztató reklámanyagokba. Ugye, hogy más értelmet nyer a „méregdrága” kifejezés is? Pedig allergiateszttel vizsgált termékről beszélünk!
EZÉRT „NEHÉZ” MA TERMÉKET ELADNI A KOZMETIKÁBAN…
A végfelhasználók elsősorban a retusált modelek, az örök ifjúságot sugalló reklámok alapján választanak kozmetikumot. A kozmetikus előnyére válik viszont, hogy egy bizonyos kor után már tényleg bizonyítania kell annak az arckrémnek, hogy az igényes érett nő azt újra megvegye. Ekkor már tudatosan keres a felhasználó. Ezt az önmagára anyagilag is többet fordító réteget pedig csak úgy tudja meggyőzni, ha valóban bizonyítani tudja, hogy az ő szalonjában kapható kozmetikumok többet tudnak. A hitelességhez, szakmai elismertséghez pedig elengedhetetlen a hatóanyag alapismeret, amihez csupán egy kozmetikai hatóanyag gyűjteményre van szüksége a kozmetikusnak.